Az, hogy hogyan állunk hozzá embertársainkhoz, csak rajtunk múlik.
Reggelente mindig elkap a monotónia.
Kapom a szomorú, impulzusokat.
Fájdalmas emberi sorsokat látok.
De mégis páran tudtuk nélkül teszik szebbé a napomat.
Egyéniségüket felvállalva, gitárt ragadva.
A szavak ereje a legnagyobb...
Kicsiknek...
és nagyoknak.
De szavak nélkül, önzetlen tetteink is hitet adhatnak másoknak.
Így szürke napjaink kivirágozhatnak.
