Szexizmus a magyar médiában. Azzal senki nem vitatkozik, hogy van, mint ahogy mindennapokban is gyakran előfordul. Elsősorban nőkkel, de sokszor férfiakkal szemben is.

Azt persze már nehezebb meghatározni, hogy mi számít szexizmusnak. Van, akinél bizonyos dolgok még beleférnek, aztán vannak, akik minden kicsit is sértőnek tűnő dologra ugranak. A mi szerkesztőségünkben sem teljes a konszenzus, de igyekeztünk olyan példákat gyűjteni, amiket egyformán elítélendőnek tartunk.

De előbb következzenek ribbi gondolatai a témában.

Nem létezik jin és jang

Kimondhatjuk őszinte kézzel a szívünkön, hogy összkulturális tény az, hogy a nőknek másodlagos szerepe van. Mindenhol jelen van ez az alávetettség és nagyon mélyen rögzült. De még az olyan országokban is, ahol a jin-jang egyensúlyi állapota a főideológia, az államberendezkedés persze erősen patriarchális.

A nők alávetettségét, „másként” bélyegzésére sok okot lehet felhozni, ezek közül a legfontosabb:

1. A biológia determinizmus premodern gondolata: a nő teremt, méghozzá egy igencsak fontos dolgot, az életet. De erre a teremtésre mindig úgy gondoltak, mint ami a természet és kultúra között valamiféle közvetítő szerep. Bezzeg a férfi, ő is teremt, de hallhatatlant, maradandó dolgokat. A legszomorúbb az egészben, hogy a férfiak attribútuma pedig az élet elvétele lett, de mégis egy magasabb presztízsű dologként van számon tartva.
2. „a nők helye otthon van”: a gyerekekkel való folytonosa kapcsolat azt sugallja, hogy egy nő (anya) közelebb van a természet kategóriájához. Hiszen a gyerek nem egy kész egész, még alakítani kell, vagyis produktummá teszi a nyers terméket. Aztán ott a család, ami az a hely, ahol a gyermek szocializálódik és ahol főzni lehet és valljuk be, nem is olyan komplex, mint a társadalom, amit persze komoly férfiak hoztak létre. És ez a komoly dolog képes az olyan nyers természeti erőket (gyermek) beintegrálni egy jól működő rendszerbe, hogy hasznos tagja legyen annak.

És akkor a kis szexista gyűjteményünk, amelyek megfelelnek az elfogadhatatlanság feltételének. Elsősorban mindegyik képnél és kommentnél arról van szó, hogy tárgyiasítják a szereplőiket.