Kicsit mintha visszautaztunk volna az időben, hiszen nincs új a nap alatt. Ezúttal a kaliforniai sivatag napja alatt. Roger Federer megdolgozva bár, de mégis kiegyensúlyozott, könnyed győzelemmel zárta le a 2017-es év első 1000-es versenyét Indian Wellsben.

Mikor tavaly az olimpia előtt a svájci bejelentette, hogy kihagyja a 2016-os esztendő hátralévő részét, úgy gondoltam, ez a vég kezdete. Pár héttel később betöltötte a 35. életévét (ő sem lesz már fiatalabb), a sérülések pedig ilyenkor már - főleg egy olyan igénybevétel esetén, mely rengeteg utazással és egyéb fizikai megerőltetéssel jár - futószalagon jönnek, így nem volt ez egy eretnek gondolat. Nekem.

De a Maestro-nak igen. Mert bár szüksége volt némi regenerálódásra, az idei szezon előtti fél évet tulajdonképpen kikapcsolódással (is) töltötte:

Hogy elég volt csupán ennyi az AusOpen sikerhez Melbourne-ben, aligha. De ez mindenképp kellett. Mintha nem olyan nagyon titokban, de gyorsan lenyomott volna egy „Ismerjem meg önmagam! Találjam meg a lelki békém!” El Caminot. (Nem mintha szüksége lett volna rá…)

Bármi is volt a fél éves kihagyás célja, motivációja, egy biztos: Nagyon bevált a dolog. Mert a korábbi hát- és térdsérülésekről egy szót nem hallani, a játéka pedig talán jobb, és erőteljesebb, mint valaha.

Persze ez még nem elég magyarázat a már-már hihetetlen feltámadásra.

Merthogy úgy tűnik, Roger Federer életében minden apró rész a helyére került.

A család teljes – egy lány és egy fiú ikerpár boldogítja -, azt tudja csinálni, amihez a legjobban ért, és még énekelni is próbál - https://www.youtube.com/watch?v=i7d4rutU_Lo -, néha egy kis rásegítéssel - https://www.youtube.com/watch?v=Oqp_sqsi5xY -,még akkor is, ha lehet, ezt annyira nem kellene erőltetni…

Azt pedig mindannyian tudjuk, ha fejben az ember rendben van, a meló is sokkal könnyebben megy.

Szép lassan, kb. két év alatt megszokta az új ütőt, az az Ivan Ljubicic az edzője, aki 2004 óta az egyetlen, aki Indian Wellsben a Federer-Nadal-Djokovic dominanciába bele tudott szólni (2010-ben). Nem mellesleg, a horvát még játszott azok ellen a játékosok ellen, akikkel most Federernek is szembe kell nézni, így a helvét edzőjének személyes tapasztalatai is vannak, ami azért nagy segítség.

Szóval, nagyon egyben van. Nem mintha szét lett volna csúszva, de ez már elképesztő. Így pedig azért nehéz lesz majd legyőzni. Mert tulajdonképpen nincs veszetni valója. De miért is lenne? Hiszen már megnyert mindent, mit ember teniszben megnyerhet – na jó, egyéniben nem olimpiai bajnok, még… Egyszerűen teher nélkül játszik, minden ütése tökéletes, pontos, hatékony.

Persze kivételek akadhatnak. Mert amikor Dubaiban a második körben kikapott a selejtezőből a főtáblára jutó Evgeny Donskoytól három játszmában (3/6 7/6 7/6) nem lehetett érezni, hogy ilyen űrteniszre képes. A döntőben a cimbora Stan Wawrinka ellen azonban már csupán talán egyszer volt kisebb gondban, a második szett elején, amikor rögtön break-hátrányba került (0:1), de két játékkal később már visszajött, egalizált (2:2), majd az első meccslabdáját értékesítette is. A parádés ütéseknek pedig se szeri se száma.

Persze azért az hozzátartozik az igazsághoz, ahhoz, hogy most ennyire kiemelkedjen, kellett az is, hogy a vetélytársaknak ne menjen olyan jól, mint korábban. Murray a 2016. esztendő második felét uralta (világelső is lett), előtte Djokovic volt a legyőzhetetlen terminátor, Nadal pedig Nadal. És azért Wawrinkáról se feledkezzünk meg. Azt pedig nem lehet elvárni, hogy Federer olyan magas szinten teniszezi végig az idei évet, mint tette ezt az első három hónapban. És az is biztos, hogy a többiek is megtalálják előbb utóbb a jó formájukat.

Ez pedig csak egy dolgot vetíthet előre, aminek mi teniszrajongók különösen örülhetünk: Kiegyensúlyozott, szoros meccseket, tornákat láthatunk, amit minden idők legjobbjai vívnak salakon, füvön, vagy épp kemény pályán.

Köztük a legnagyobbal.