Ha valaki American Teen, vagyis amerikai tini címmel jelenteti meg első nagylemezét, könnyen az erőltetetten fiatalos vagy bugyuta kategóriába könyvelhetik el. Khalidot azonban szerencséjére ez a veszély nem fenyegeti. És ezért a szerencséért megdolgozott.

Persze sokat segít a texasi soul-énekesnek, hogy hiteles, hiszen még ő is tini, 1998-ban született. Mikor adjon hát ilyen címet az albumának, ha nem akkor, amikor még ő is csak pont maga mögött hagyta a pubertást?

Mielőtt elkezdtem volna hallgatni a debütáló albumát, tartottam tőle, hogy ő is átmegy a moralizáló, „a mai fiataloknak rosszabb, mint a szüleiknek ebben a korban”-szintű ömlengésekbe. De pozitív csalódást okozott. Khalid ugyanis teljesen jó értelemben vett igazi tinialbumot hozott össze, a saját és kortársai hétköznapi érzéseit viszi bele dalaiba. Őszinte, ez pedig sugárzik is a számokból és alighanem gyorsan sok rajongót fog szerezni magának az R&B- és soulkedvelők körében. Nem biztos, hogy a legjobb reklám, de Kylie Jenner a Location című számát a háttérben lejátszva, playbacket imitálva osztott meg a minap egy videót a Snapchatén. Végül is, a negatív reklám is reklám és lehet, hogy nálam kevésbé finnyásak is vannak, akik nem találnak olyan sok kivetnivalót a Kardashianokban.

A Location egyébként attól nagyszerű, amitől az egész album: valóban a mai tinik konkrét élményeire reflektál. Ebbe a dalba például nem nehéz belelátni egy Tinder-randi leszervezésének a nehézségeit, de ott a címadó szám, az American Teen, amiben megmutatja, mit ért ma egy kamasz amerikai álom alatt (ennyi moralizálás belefér) és olyan mindennapi apróságokat hint el benne, mint hogy a haverja hogyan ájult el egy Uber-kocsiban. Ez mondjuk pár év múlva itthon már senkinél nem pendít meg húrt, de az egy másik cikk témája.

Khalid kellemes meglepetés. Sorsdöntő lehet neki a következő nyár. Kiderül, hogy az európai fesztiválokra is be tud-e törni, és ha sikerül neki, a későbbi élményeinek a hasonló feldolgozásával sem járunk majd rosszul.